Nem kérnek segítséget, féltik az "imidzsüket"

Te is a mosolygó depresszió áldozata vagy?

Számos ember éli mindennapjait mosollyal az arcán, ám ha hazamegy és becsukja maga mögött az ajtót, összeomlik: a "mosolygó depresszió" veszélyesebb, mint a bevallott.

_{2011.10.04 10:25ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A britek legnevesebb komikusai közül nem egyről derült ki, hogy valójában depressziós. De kifelé nem mutatták ezt soha, sőt....

Vajon hányan vannak ilyenek? Azt választják, hogy álarcot viselnek szenvedésük takargatására? Boldog "maszkot" hordanak, de amint hazatérnek, az álarc lehull...

Londoni kutatók szerint emberek milliói teszik ezt nap mint nap. Áldozatai annak a jelenségnek, melyet "mosolygó depressziónak" nevezünk. Azokra az emberekre használatos a kifejezés, akikről azt gondoljuk, depressziósak, de nem néznek ki annak, és tagadják is. Ha megemlítik nekik, lazán válaszolnak: "Nem, én nem vagyok depressziós", és mosolyognak. De ez a mosoly szomorkás...

A külső világnak semmiféle jelet nem adnak arról, mi dúl a lelkükben. Többnyire reggeltől estig dolgoznak, fenntartják a háztartást, és aktív társasági életet élnek. Ezek valóban nem jellemzőek egy depressziósra...

A felszín alatt azonban titokban pánikrohamoktól szenvednek, álmatlanság gyötri őket, alacsony az önértékelésük és vannak öngyilkossági gondolataik.

Van, akit 19 évesen depresszióval diagnosztizáltak, de ő elrejtette azt barátai elől. Később kollégái, partnerei sem tudtak róla. Tíz éven át élt így. Semmi sem utalt arra, hogy beteg lenne. Belül azonban értéktelennek érezte magát, és szégyellte helyzetét.

A szakemberek szerint nem mindenki mutatja a tipikus depresszió tüneteit - ez a mosolygó depressziósok titka. A tipikus depressziós sokat sír, letargikus, sokszor az ágyból sincs kedve felkelni.

A mosolygó depressziós nem vallja be, hogy beteg, és talán nem is tudatosul benne. Ezek az emberek a munkahelyükön is úgy tűnnek fel, mintha semmi bajuk nem lenne. Aztán hazamennek, és kis híján összeomlanak.

A legutóbbi kutatások szerint 20 emberből egy megtapasztalta már a depressziót. Aki azonban nem hajlandó tudomást venni a problémájáról, még mélyebbre ássa magát. Betegebb lesz, és sokkal hosszabb ideig fog tartani kirángatni őt állapotából.

A mosolygó depresszió legnagyobb veszélye, hogy senki sem feltételezi az illetőről, milyen gondolatai vannak. Lehet, már rég eldöntötte, hogy egy alkalmas pillanatban véget vet az életének.

Az angol Alison Cowan, akit 19 évesen diagnosztizáltak depresszióval, egészen addig remekül "játszott", amíg marketingesként megbecsülten és jó munkaerőként, egyszercsak össze nem omlott 26 éves korában.

A munkahelyén kezdett el zokogni. Őrjítő fejfájás gyötörte, órákig sírt otthon is. Alig aludt pár órát, majd felkelt és ment újra dolgozni. Antidepresszánsokat kapott és terápiára járt, de nem tűnt úgy, hogy bármi segítene. Senki sem értette, hogy valójában mi a baj. Alisont nem lepte meg, hogy nem vették észre depresszióját. Hiszen nagyon jól játszott...

Marjorie Wallace, a Sane mentális egészség központ munkatársa úgy véli: sok embert az tart vissza a depresszió beismerésétől, ami Alisont - hogy hülyének nézik majd és nevetnek rajta. Nem akarják elveszíteni jól felépített imidzsüket. Ez érthető, de az állapot nem tartható fenn örökké...

Manapság már elfogadott, hogy ha valaki depressziós, elmondja azt, és segítséget kér. Nem kellene aggódniuk emiatt. Mégis sokan vannak, akik nem ismerik be betegségüket.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter