Nem szabad minden mennyiségben csonttal etetni!

A kutyák a csontot szeretik, vagy nem...?

Sokan kérdezik, etethetnek-e kutyájukkal csontot, és ha igen, mikor és mennyit, milyen rendszerességgel. Akadnak, akik ellenzik, és vannak, akik mellette szólnak. A túl kevés ugyanolyan rossz, mint a túl sok. Mint mindennek, kedvenceink csonttal való etetésének is megvannak az előnyei és a hátrányai.

_{2012.02.29 16:05}_MTI

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

A kutya - akárcsak a macska - húsevő-ragadozó (carnivora), tehát táplálékát nem kifilézve, hanem szőröstől-bőröstől (csontokkal együtt) kebelezi be.

A csontok kalcium- és foszfortartalmára az állatnak szüksége van saját életfolyamataihoz, a megfelelő szilárdságú csontok felépítéséhez. A kalcium és a foszfor felszívódásához ugyanakkor nélkülözhetetlen a D-vitamin, amelynek előanyagai megtalálhatóak a szervezetben, aktivizálását azonban nagymértékben a napsugárzás mozdítja elő.

Fontos tudni még, hogy a felszívódás nem véletlenszerű, hathatóssága függ a kalcium és a foszfor mennyiségétől, azok egymáshoz viszonyított arányától is.

Az ideális kalcium- és foszforarány 1,3-1: ez az arány található meg a kereskedelmi forgalomban kapható csonterősítőkben is.

Hetente 1-2 alkalomnál gyakrabban ne adjunk csontot a kutyának. Lehetőleg két "csontos nap" között mindig legyen egy-két "csontmentes nap", amikor az állat konzerv- vagy tésztafélét fogyaszt: ez ellensúlyozza a csont keménységét, és nem okoz szorulást.

Három hónapos kortól kedvencünk már kaphat csontot, ami azonban nagyon fontos: a mértékletesség. Bármennyire szereti is a csontot, egyszerre ne kínáljunk neki nagyobb mennyiséget, és amit elé teszünk, azt mindenképpen alaposan főzzük meg, soha ne adjuk nyersen!

Jó csont, rossz csont, avagy mit igen, és mit ne?

A szilánkosan törő csöves csontokat (elsősorban víziszárnyasok, öreg kakas és tyúk végtagcsontjait) ne adjunk az állatnak, mert belefúródhatnak a nyelőcsőbe vagy a bélbe, komoly sérüléseket és vérzéseket okozva.

Lehetőleg baromfi vagy nyúl lapos csontjait (például farhátot, mellcsontokat), vagy jól megfőtt csirkenyakat tálaljuk elé. Ezek nem fognak problémát okozni.

A nagyobb, főtt csöves csontok rágcsálása (sertés- vagy marhacombcsont és -lábszárcsont) kiváló elfoglaltságot nyújt a számára, és élettanilag is jó hatással bír, emellett a fogait is tisztítja.

Sertéscsontot azonban az Aujeszky betegség miatt csak és kizárólag hőkezelve (sütve vagy főzve) adjunk oda!

Mik a csontetetés előnyei?

- tisztítja és erősíti a fogakat
- élvezetet, élményt jelent a kutyának (addig sem a szék lábát rágja)
- leköti a felesleges energiáit
- segíti az emésztést, jó állapotban tartja a fogakat és a fogínyt (jobb, mint egy fogkefe)

- segíti a bűzmirigyek kiürülését
- a benne lévő velő fontos fehérjeforrás

Mik a hátrányai?

- ha kedvencünk habzsol, és rágás nélkül nyeli le a csontot, az komoly gyomormegterheléshez vagy a túlevés miatt akár gyomorcsavarhoz is vezethet

- túl sok csont fogyasztása miatt a bélsár fehér és nagyon kemény lesz, ami miatt obstipatio (bélsárrekedés) alakulhat ki, ami nagyon fájdalmas; ha kedvencünk nem tud bélsarat üríteni, és nem visszük időben állatorvoshoz, az akár szepszishez is vezethet

- a sok csont a gyomorban hányást, a belekben pedig elzáródást vagy vérzést okozhat; idősebb kutyáknál pedig a vastagbélben tömbszerűen összeállt csontok eltávolítása gyakran csak műtétileg oldható meg.

Mivel helyettesítsük a csontot?

- ez attól függ, hogy milyen célzattal adjuk kedvenceinknek a csontot:

- ha jutalomfalatként, akkor inkább adjunk igazi jutalomfalatot (egy kis darab száraz kutyaeledelt vagy virslikarikát)

- ha unaloműzőként, akkor inkább állatkereskedésekben árusított emészthető műcsontot kapjon

- ha a kalciumpótlás a cél, akkor adjunk kalcium-kiegészítő terméket.