Aki így érez, közel van a munkahelyi kiégéshez

Testünk bánja a "nincs más, ezt kell szeretni"-t

Azok a dolgozók, akik egyfajta kötelezettségből maradnak munkahelyükön, vagy azért, mert úgy érzik, nincs más lehetőség számukra, még nagyobb a kiégés veszélye, mint "csak sokat dolgozó" társaiknál.

_{2012.04.10 08:15}_ma.hu

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Manapság igen gyakori az érzés: számos dolgozó jár be munkahelyére nap mint nap azzal a tudattal, hogy bár kedve már semmi nincs a munkájához, motivációja is alig, nincs más lehetősége, "ez van, ezt kell szeretni". Úgy érzi, nem kellene máshova, vagy kötelezettségből, elkötelezettségből marad.

A munkahelyi kiégés egyébként is jellemző manapság, mert a dolgozók jó része túl van terhelve. Ám aki a fenti tudattal végzi nap mint nap a munkáját, sokkal esélyesebb az érzelmi kimerülésre, kiégésre - állapította meg az ausztráliai Concordia egyetem által végzett tanulmány.

Alexandra Panaccio, a tanulmány társ-szerzője szerint ilyenkor valószínűbb, hogy a dolgozó felmond.

A következmény olykor az, hogy a munkáltatók megpróbálják minimalizálni az "alternatíva-hiányt", erősítendő az elkötelezettséget is, például a dolgozók képességeinek fejlesztésével, növelve a mobilitás érzését - igyekeznek meggyőzni őket, hogy maradjanak ezen a munkahelyen.

Az ausztrál tanulmány 260 dolgozót vont be vizsgálatába, akik a legkülönfélébb munkahelyeken dolgoztak, és átlagos életkoruk 34 év volt. Észrevették, hogy a dolgozók magabiztosságát, önbecsülését leginkább a választási lehetőségek hiánya befolyásolta.

Talán, mert ez a helyzet nem illett bele a magukról alkotott képbe, ennek hatására nem látták elég kompetensnek és fontos embernek magukat. Több következménye is lehet annak, ha valaki egy munkahelyen marad csupán kötelességből.

Sok esetben hiányzik az érzelmi kötelék a céghez, az elkötelezettség pedig egyfajta "eladósodáson" alapul: a dolgozó elveszíti az önállóság érzését, és ez vezet egyre mélyebbre, egészen az érzelmi kiégéshez - mondta el Alexandra Panaccio.

A tanulmányt a Human Relations szaklap közölte.