A változás természetes folyamat

Maradj nő, élj teljes életet a menopauza alatt és után is!

A keleti kultúrákban a nő rangja, társadalmi státusza a kor előrehaladtával növekszik, a változókor csupán első állomása egy új életszakasznak.

_{2008.11.13 06:30}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

A nyugati kultúrákban a menopauza fogalmát, annak testi és lelki tüneteit sajnos többnyire a nőiség elvesztésével azonosítják. Pedig a menopauza a legtermészetesebb folyamat minden nő életében, életmódváltással, új célok megtalálásával, szellemi-lelki életünk kiteljesítésével végre önmagunk lehetünk, harmóniában az idővel, a változással – mondja Bálint Éva pszichológus.

- Sajnos valamilyen rossz társadalmi beidegződésnek, elvárásnak köszönhetően sok nő úgy tekint a menopauzára, majd az ezt követő időszakra, mint valamilyen kivédhetetlen betegségre. Egyenlőségjelet tesznek az öregedés, a céltalanság, a szépség, a nőiesség elvesztésével – magyarázza Bálint Éva.

– Pedig a lehető legtermészetesebb változásról van szó, amelynek kellemetlen tünetei bizonyos fokig megelőzhetőek, mérsékelhetőek, amennyiben tudatosan készülünk az átalakulásra. Például azzal is, hogy elfogadjuk a tényt, miszerint a nőiesség nem korhoz kötött állapot, s ennek értékelése, megmutatása - a változókorban, a változókor után - csak rajtunk áll

. - Azaz a bábból most pillangó lehet?

- Akár így is, bár nem lehet nem tudomást venni az öregedés folyamatáról, a ráncainkról, megváltozott testképünkről. Persze a tudomány ma már rengeteg megoldást kínál ezek eltüntetésére, de én nem hiszem, hogy ráncfelvarrástól, ajakfeltöltéstől bárki igazán szép lehet. A megoldás bennünk, legbelsőnkben rejtezik. Ha ugyanis mi nem akarunk szépek lenni, sőt, úgy döntünk, hogy ötvenévesen öregek vagyunk – jöhet bármilyen szépészeti kezelés - valóban megöregszünk, és mások is öregnek látnak minket.

De ha képesek vagyunk értékelni és hasznosítani az életkorunk okán megszerzett tapasztalatainkat – bölcs és kedves törzsfőnökök lehetünk, nőként is. A változásoktól teljesen természetesen megrémülünk. De gondoljunk csak arra, milyen sokan mondják a szülésre, hogy kibírhatatlan lesz, gyötrelmes, és fájni fog. És mire emlékszünk – jobb esetben – mindebből? A legnagyobb csodára, amit nőként átélhetünk. A változókor kapcsán ugyanilyen csoda előtt állunk, feltéve, ha jól gazdálkodunk belső erőtartalékainkkal.

- Ezek szerint fel is készülhetünk a változókorra?

- Mindenképpen, és vallom, hogy ez a felkészülés a később jelentkező változókori fizikai tüneteket is megelőzheti. Ez az az életkor, amikor a változások kapcsán számadást is teszünk. Elgondolkozunk azon, hol tartunk, hová jutottunk, összegezhetjük eddigi életutunkat. De abban az esetben sincs baj, ha arra jövünk rá, mennyi mindent elmulasztottunk idáig, mennyire nem tudtunk magunkkal törődni. Ugyanis most végre lehetőségünk lesz arra, hogy ki nem élt vágyainkat beteljesítsük, hogy befelé fordulással önmagunkra figyeljünk!

Új célokat kell találnunk, amelyekben értékesnek érezhetjük magunkat, új elfoglaltságok után kell néznünk, saját szellemi-lelki életünk kerülhet előtérbe. A nőiség megtapasztalásának új útját kell bejárnunk. A harmóniát megtalálhatjuk abban, ahogy gyerekeink helyett már az unokákkal foglalkozunk, ha beiratkozunk például jógára, vagy ha akkor és annyiszor kirándulunk a barátainkkal, amikor és ahányszor csak kedvünk tartja. Itt tartom fontosnak megjegyezni, milyen fontos szerepe lehet és kell, hogy legyen a változókorban a testmozgásnak. Legyen az rendszeres séta, kocogás, kerékpározás, torna – a műfaj mindegy, csak mozogjunk! Emellett persze a táplálkozásra is érdemes figyelmet fordítani. Ahányan vagyunk, annyiféle célt találhatunk, de a lényeg az, hogy új elfoglaltságainkban lelki értelemben is kiteljesedhessünk.

- A változókori tünetek között ritkán kerül szóba a menopauza korú nők szexuális aktivitásának csökkenése. Törvényszerű, hogy ebben az életkorban a libidó is változáson menjen át?

- Bizonyos szempontból igen. De ez korántsem jelenti azt, hogy a változókorban, vagy utána le kellene mondani a szexuális életről. Ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor továbbra is kívánatosak maradhatunk, így a vágyunk sem csökken igazán. Intimtornával, hüvelyizmaink karbantartásával a gyakran fellépő vizelettartási problémákat is megelőzhetjük, de sokat tehetünk azért, hogy fizikailag is képesek legyünk a kielégítő szexuális életre. A szex az egyik legjobb formája a nőiesség kifejezésének, ráadásul testmozgásként is értékelhető, ezért azt mondom, igenis minden nőnek intenzív szexuális életet kell élni menopauza előtt, közben és után is.

Ehhez persze megfelelő partner is szükségeltetik, aki ugyanolyan természetesen éli meg a változókori testi változásokat, mint maga, a változókorú nő. S itt kanyarodnék vissza beszélgetésünk elejéhez: ha elhisszük, hogy a menopauza beköszöntével le kell mondanunk nőiségünkről, valószínűleg szexuális vágyunk is csökkenni fog. Ha azonban harmóniára törekedve fordulunk partnerünk felé, majd ő is azt látja bennünk, amit szeretnénk: a gyönyörű, kiteljesedett nőt.