A gyerek nem váltható pénzre

Válságban gyerek?! A három királyfi szindróma

Válságban gyereket vállalni? - sokan teszik fel a kérdést önmagukban, mielőtt döntenének, vajon a legalkalmasabb pillanat, időszak-e a mostani a gyerektervezéshez, gyerekvállaláshoz, családbővítéshez.

_{2009.06.26 09:46}_MTI

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

A kimondott és ki nem mondott kérdésekre egyértelmű "igennel" válaszoltak annak a kerekasztal beszélgetésnek a résztvevői - szociológusok, közgazdászok, családkutatók, civil szervezetek képviselői -, akik dr. Kopp Máriának, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet ismert vezető munkatársának kezdeményezésére vitatták meg e fontos témát.

Az ötlet aktualitását egyrészt az ismert, lehangoló demográfiai helyzet, a látványos népességfogyás adja, másrészt a világhírű Gallup Intézet megállapítása, amely szerint a világ 120 országa közül Zimbabwe után Magyarországon élnek a legborúlátóbb, a jövőről legnegatívabban gondolkodó emberek. Hogy mi köze mindehhez a gyereknek, főként a még meg sem születettnek? Egy neves hajdani politikust idézhetnénk ennek megértésére, aki lépten-nyomon hangoztatta, hogy a gyerek a "legfőbb közjó."

Mindig akadnak olyanok, akik nem akarnak gyereket, szerencsére nem sokan. De sokkal többen vannak azok, akik szeretnének, mégsem mernek nekivágni ennek a "vállalkozásnak", mert nem látják biztosítottnak a feltételeket, sem a sajátjukét, sem a környezetükét. Azt szokták mondani, a kibicnek semmi sem drága, szép szavakból, jól hangzó örök igazságokból - miszerint a gyerek a jövő, a gyerek a legjobb befektetés - és az ezekhez hasonló megállapításokból nem lehet ruhát venni, ebédet készíteni a gyereknek, és ellátni mindazzal, ami felnövéséhez, egészséges emberé válásához szükséges.

A beszélgetés kiindulópontja az volt, hogy bár a magyar társadalom közismerten gyerek- és családbarát, hagyományosan gyerekpárti, mégsem születik elég gyerek, vagyis a kívánt, óhajtott és a ténylegesen világra jövő gyerekszám között igen nagy a különbség.

A kérdés tehát az, vajon miért nem születhetnek meg azok a gyerekek, akiket az anyák, a szülők, a családok örömmel fogadnának? Legfőbb okként a társadalmi közmegegyezés, a megfelelő társadalmi környezet hiányát fogalmazták meg a jelen lévők. Hozzátéve, hogy a gyerekvállalás nem lehet irányított kényszer - ahogy már erre is volt példa -, nem hobbi, nem luxus, hanem egy életre szóló felelősség az egyén és a társadalom részéről egyaránt. Olyan elhatározás, olyan vállalkozás, amely folyamatos támogatást és figyelmet érdemel, anyagi és erkölcsi megbecsülést.

Többen hivatkoztak franciaországi példákra, ahol az intézményes gondoskodás a gyerek életkorához igazodó és folyamatos, családbarát programokban, kedvező időbeosztású, anyák számára ideális munkahelyekben, fizetett bébiszitterekben is megnyilvánul. Ami a leglényegesebb, 1975 óta állandó, stabil családpolitika "doppingolja" a gyerekvállalási kedvet, nem kormányzati ciklusok változó szabályai teszik kedvezőbbé vagy kedvezőtlenebbé a családbővítést tervezők helyzetét.A gyerek nem váltható pénzre

A gyerek egy életre szóló befektetés - ezt mindenki tudja, de nem mindenki érti jól. Többek közt az az ismert vállalkozó hazánkfia sem, aki a közelmúltban azzal rukkolt elő, nem kevesek megbotránkozásától kísérve, hogy azért nem vállalnak harmadik gyereket, mert számításai szerint 20 millióba kerülne, és ezt nem engedheti meg magának. A szakértők szájából elhangzott, hogy a gyerek elsősorban nem anyagi befektetés, nem váltható pénzre, de ha így is lenne, sokkal biztonságosabb tőkét képezne, mint a bankban elhelyezett milliók.

Egy gyerek felnevelésének kétségkívül van anyagi vonzata, és nem is kevés, ami azonban megtérül belőle, az már nem forintban értendő; érzelmi és erkölcsi tőke az, amit egy egészséges, sikeres ember felnevelése jelent. Sokan állítják szembe manapság a gyereket és a karriert. Ezen a beszélgetésen az is elhangzott, hogy a gyereknevelés a legszebb karrier, ennek megfelelő kellene legyen társadalmi presztízse is. A magyar népmesék üzenetét tolmácsolta a jelen lévő népmesekutató és meseterapeuta, aki a mesebeli három királylány, három királyfi, azaz a háromgyermekes családmodell megvalósíthatóságáról beszélt. A mesék mindig a köznapi megoldásokat keresik, mintát szolgáltatva, bölcs életvezetési tanácsokat adva.

A mesében semmi nem lehetetlen, szimbolikus üzeneteik arra sarkallják a köznapi embert, hogy a való élet hétfejű sárkányai is legyőzhetők, az akadályokon túl pedig minden jó terv megvalósítható. Egy kerekasztalnyi bölcsesség sok mindenre jó, arra kevés, hogy mindenkit egyszerre meggyőzzön arról, hogy "válságban a gyermek a legbiztosabb támasz". Mégis azzal a reménnyel álltak fel a jelen lévők ettől az asztaltól, hogy egy rendhagyó mozgalom elindítói lehetnek

Olyan mozgalomé, amelyhez csatlakozni fog, aki segíteni tud valamilyen módon, és vallja, hogy valóban a gyerek a legfőbb közjó, és nem kell lemondani egyetlen megszületni akaró apróságról sem, hiszen valamennyiüknek fontos helye és szerepe van jövőnk mozaikjában.