A félelem a boldogság rovására mehet

Aki fél, az fél és nem egész

Ne féljen elolvasni ezt a cikket, melyből kiderül, hogy a félelem nagyságát irreálisan határozzuk meg és az teljes mértékben a boldogság rovására mehet. De vajon mi az oka, hogy sosem vonjuk kétségbe a félelmünket, de a boldogságunkat igen?

_{2009.10.13 14:30}_{Keresztes Attila PhS - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Hol rontjuk el?

Ott rontjuk el, hogy az összes félelemnek búcsút akarunk inteni szélsőséges módon és nem megfelelően reagálunk a vészhelyzetekre. Ez azt jelenti, hogy bizonyos mértékű félelemre szükségünk van. Gondoljunk azokra az emberekre, akik nem rendelkeznek idegvégződéssel és nem veszik észre, ha megsérülnek, így idővel az is előfordulhat, hogy amputálni kell végtagjaikat. Szóval bizonyos mennyiségű fájdalomra, félelemre jelzésként szükség van. A másik problémát az jelenti, hogy a félelemtől azt várjuk, hogy biztonságos érvekkel megnyugtasson minket és így elmúljon a félelemérzet.

Azonban a félelem sosem fog elmúlni. Meg kell tanulnunk azt megkérdőjelezni. Hiszen nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki bele mer menni a félelembe, hogy megértse annak hatásmechanizmusait és, hogy miért hozta azt létre. Ha valamitől nem félünk, akkor nem nagy kunszt azt véghezvinnünk, igaz? Ha pedig félünk, akkor ne azt várjuk, hogy a félelem megnyugtató magyarázatot adjon számunkra, hanem vonjuk azt kétségbe. Mert a félelem dolga, hogy félelmetes legyen, és nagyon jól végzi a dolgát. Ő sosem lesz megnyugtató.

Emellett nem szabad, hogy a helyzetben megélt félelem irreális legyen a helyzethez képest. Gondoljunk azokra, akik öngyilkosak lesznek, ha nem sikerül az érettségi. Pedig az érettségin nem az életünk múlik, de ők mégis úgy élik meg.

Félelemteremtés tudattalanul?

Sok esetben nem is vesszük észre, hogy a félelem megjelenik életünkben, mert már megszokottá vált, mondhatnám azt is, hogy természetes hatásmechanizmusként funkcionál. És ezután racionális indokkal megmagyarázzuk, hogy miért ez a normális reakció. „Azért vagyok ideges, mert az a hülye apád felidegesített.” Az „apád” szó helyére tetszőlegesen más szó is beilleszthető, és a kedves olvasó is bizonyára érzi, hogy maga a mondat sántít egy picit. Hiszen akiben nincs idegesség, azt hogyan lehet felidegesíteni? Kihozni belőle azt, ami nincs is benne?

Emellett a félelem sok esetben agressziót szül. Mikor az utcán két ember majdnem összekoccan, azért lesz agresszív és támadó, mert kizökkentették egymást és ezáltal úgy érzi nem tudja kezelni a helyzetet. Kilendült a rutinból és ez félelemmel tölti el. Erre pedig az adekvát válasz Mr. Félelem. Elég félelmetes, igaz?

A világ nyitva várja önt a megoldásokkal, de…

Az információ korba léptünk, viszlát kedves ipari kor. A veszély azonban fennáll, hogy túl sok, nem megfelelő információ áraszt el minket. Így a vízszűrő mellé egy információszűrőt is javaslok aktív használat gyanánt. Hiszen a fél tudás a nem tudásnál is veszélyesebb. Rengeteg klassz segítő és módszer áll rendelkezésünkre. Azonban mindenki más stílust, megoldást preferál. Ezáltal színes világban élünk.

Ezért fontos, hogy a számunkra leg megfelelőbb módszert használjuk, és mi döntsük el, hogy melyik eszköz nyújt segítséget és ne azért válasszuk azt, mert csak azt tudják nekünk felajánlani. Autót sem úgy választunk, hogy éppen milyen típusú és színezetű van a szalonban, ugyebár? Sok sikert a megvalósításhoz.