Napi több órát töltenek a virtuális szeretőkkel

A cyber-szexelők nagy többsége depresszióban szenved

Azok, akik virtuális szexuális életet élnek, vészesen nagy arányban szenvednek depressziótól, feszültségtől, stressztől, és általában napi több órát töltenek ezzel a tevékenységgel.

_{2009.11.10 21:00}_medipress.hu

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Az ausztrál kutatás új megvilágításba helyezi azokat az embertípusokat, akik gyakran élnek a netszexszel, fétisekkel. Kiderült, hogy túlzottan férfiasak, magasan képzettek és 18-80 év közöttiek. Hetente átlagban több mint 12 órát töltenek ezeken a weboldalakon. Főként csetelnek, webkamerájuk segítségével cyberszexelnek, videokat vagy képeket töltenek le, vagy erotikus e-maileket küldenek.

A megkérdezett 1 325 amerikai és ausztrál több mint 65 %-a mondta azt, hogy találkozott már személyesen olyan személlyel, akit az interneten ismert meg. A Melbourne-i Swinburne Műszaki Egyetem doktorandusz hallgatója, Marcus Squirrell elmondta, hogy a tanulmányt egy nagyszabású pszichológiai konferencián hozzá nyilvánosságra, és ez lesz az első, mely teljes képet fest a neten szexelőkről.

A legaggasztóbb mégis a csoport igen rossz mentális egészségi állapota. "27 %-uk mérsékelt vagy súlyos depresszióban szenvedett. (...) 30 %-uk az átlagnál feszültebb, 35 %-uk pedig közepes vagy súlyos mértékű stressznek volt kitéve.” – mondta Squirrell. Minél súlyosabb az állapotuk, annál többször élték ki a neten a szexuális feszültségüket. Squirrell szerint az arány azért ennyire magas, mert ezek az emberek nem személyesen, hanem az interneten élnek társadalmi életet.

"Az is lehetséges, hogy a depressziós emberek azért töltenek sok időt ezeken az oldalakon, hogy jobb kedvük legyen, vagy a stresszt levezessék.” - nyilatkozta a szakértő. Ann Knowles professzor, a kutatás témavezetője elmondta, az eredmények klinikailag relevánsak, mert egyre több ausztrál fordul szaksegítségért ilyen problémákkal.

„Ha jobb képet kapunk arról, hogy kik töltenek túl sok időt ezeken az oldalakon, akkor beazonosíthatjuk őket, hogy segítsünk nekik.”