Ég, csíp, fáj - és mindez a szeméremtesten

Érzékeny intim részek - az új kórkép a vulvodynia

Sok nő érezhette már, hogy ég, csíp, fáj a szeméremtest környéke, akár párja közeledésének hatására, akár mindenféle inger nélkül. Csupán két és fél évtizede nevezték el ezt a jelenséget, de azóta egyre kiterjedtebb ismeretekkel rendelkezünk a felismerésével és kezelésével kapcsolatban. A témáról dr. Hintalan Albert, az Oxygen Medical nőgyógyásza beszélt.

_{2010.01.25 14:44}_MTI

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Mi is az a vulvodynia?

A vulvodynia-kutatás nemzetközi szervezete (International Society for the Study of Vulvovaginal Disease ISSVD) pontos leírást tett közzé a vulvodyniáról. Eszerint ez az 1985-ben elnevezett jelenség nem más, mint a szeméremtest krónikus kellemetlen érzése, amely mögött nem áll sem gomba-, sem herpeszvírus fertőzés, bőrbetegség, vagy más laboratóriumi módszerekkel kimutatható elváltozás.

A kellemetlenség leginkább égő, csípő fájdalom, amely érintésre jelentkezik, de tovább is fennállhat.

A fájdalom típusai

- Az esetek egy részében csak a hüvelybemenetnél érzékelhető égő érzés akkor, amikor azt valamiféle fizikai inger kiváltja. Ez nem csupán a szexuális életre vonatkozik, hiszen ez a fájdalom akár egy nőgyógyászati vizsgálatnál, tamponhasználat során, de az ennél jóval finomabb ingereknél is jelentkezik, miközben a hüvelybemenet vörhenyes színű. Ez a probléma leginkább a 40 év alatti hölgyeket érinti.
- Jellemzően a változókor után figyelhető meg a másik megjelenési forma, amikor nem csupán a hüvelybemenet érzékeny, de a szeméremdomb, a gát, a kis- és a nagyajkak, sőt, akár a comb belső oldala is. Itt is kiváltó ok lehet a szeméremtestet érő külső inger, de a fájdalom akár minden behatás nélkül is fellobbanhat.

Az orvos szemével

- Ritka kórképről van szó, magam több tízezer betegből még tucatnyi esettel sem találkoztam. – mondja dr. Hintalan Albert, az Oxygen Medical nőgyógyásza.

- A nemzetközileg elfogadott meghatározás is arra utal, hogy akkor beszélhetünk erről a kórképről, ha minden más ismert eredetű betegséget kizártunk, így a legfontosabbakat: vírusos, bakteriális, gombás eredetű gyulladást, hormonális változásokat vagy anyagcsere betegségek okozta, illetve daganatos jellegű hámelváltozást, mechanikai vagy vegyszer okozta irritációt, sérülést. Ezért a legfontosabb, hogy a fenti leírt panaszok esetén történjen nőgyógyászati vizsgálat.

Be kell vallanunk, sajnos nem azért, mert ez garantálná a hatásos kezelést. Azért kell nőgyógyászhoz mennünk, mert sokszor könnyebben gyógyítható betegséget találunk, amelyet sikerrel tudunk kezelni. Más esetben így tudunk megelőzni súlyos betegséget, például szeméremtest daganatot. De az időben elvégzett nőgyógyászati vizsgálattal megakadályozhatjuk bármely, elhúzódó betegség okozta fájdalom pszichés rögzülését is. Hiszen itt a nőiesség legintimebb hordozója és a nemiség örömszerző funkciójának jelentős tényezője kerül konfliktusba a lélekkel.

Ennek hátterében nem egyszer igazolható, lelki vagy fizikai trauma, akár gyermekkori is, a szexualitás hárítása, lelkiismereti neveltetési okokból, és sok más egyéb is. Ilyen esetekben még inkább kiderül, hogy a gyógyítás nem csak mesterség, de egyben művészet is.

A panaszok súlyosságát jelzi, hogy többfajta műtétes beavatkozásokról is tudunk, amelyet nem egyszer a beteg kényszerít ki. Ezek közül ismert olyan is, amely tulajdonképpen e fájdalmas terület eltávolítását jelenti, mások az érintett bőrterület ideg-összeköttetését szüntetik meg. Meggyőződésem, hogy ezek a beavatkozások csak igen ritkán lehetnek indokoltak.

Mi okozhatja? Erre a kérdésre még nem sikerült egyértelmű választ adni a kérdés kutatóinak. Több valószínűsíthető válasz is létezik, amelyekkel kapcsolatban folyamatos kutatásokat végeznek.
- Mivel a vulvodyniás panaszok felerősödnek menstruáció, a szoptatás és a változókor alatt, elég valószínű, hogy ilyenkor megváltozó hormonszint is okolható a panaszokért. A terhesség szintén erős hormonális változásokat okoz, ám ezek csak közvetve vezethetnek a kórkép kialakulásához. Ugyanis ilyenkor a magas ösztrogénszint sok nőnél okoz megnövekedett mennyiségű hüvelyi folyást. Ez az ártalmatlan jelenség sokakat annyira zavar, hogy fokozottabban és tartósan alkalmaznak intim tisztálkodószereket, folyamatosan irritálva a szeméremtest érzékeny bőrét. Ezen a talajon pedig nagyobb esélye van a vulvodynia megjelenésének.
- A genetikai háttér valószínűsíthetőségének egyik oka, hogy egyes családokban halmozottan jelentkezik a probléma. A másik okot a jelenleg is zajló molekuláris genetikai vizsgálatok igazolják. Ezek szerint a betegeknél fokozottan termelődnek azok a molekulák, amelyek felelősek a helyi gyulladásos válaszreakciók kialakulásáért. A gyakori gyulladás pedig a hüvelybemenet környékén a fájdalomérző idegek rendellenes elszaporodását okozhatja.
- A pszichés eredet valószínűségét is vizsgálták már a kutatók, de nem jutottak egyértelmű következtetésre. Azt megállapították, hogy a vulvodyniával küzdő nők nagy részének más, lelki eredetű problémája is van, például irritábilis bél szindróma, fejfájás vagy akár depresszió. Az azonban nem derült, hogy ez utóbbit például nem a nehézkesebb, örömtelenebb szexuális élet okozza-e.
- A minnesotai egyetemen azt is kimutatták, hogy azok a nők, akiknél jelen van egyéb allergia is, jóval nagyobb eséllyel szembesülnek a vulvodyniával, mint az erre nem hajlamosak.

Tanácsok a kezeléshez

- A szexuális élet során ajánlatos kerülni a hüvelyben használatos spermicid fogamzásgátlókat, viszont érdemes kipróbálni az intim síkosítókat. Súlyosabb esetben az orvos is írhat fel helyi érzéstelenítő krémet, szteroidokat.
- Próbáljuk ki az intimtornát.
- Tisztálkodásnál kerülni kell az intim mosdószereket, és a túl meleg vagy forró vizet, a langyos vagy a hideg zuhany enyhíti az égő érzést.
- Ne tartogassuk a vizeletet, ha szükségét érezzük, minél hamarabb menjünk a mosdóba.
- Illatmentes, fehér vécépapírt használjunk.
- Viseljünk pamut alsóneműt, amelyet hypoallergén mosószerrel mosunk, kerüljük a túl feszes harisnyákat.
- Próbáljunk minél többször felállni az ülőmunka során, amit lehet állva végezzünk.
- Ne erőltessük a szeméremtest nyomásával járó sportokat, például biciklizés, lovaglás.
- Sajátítsunk el valamilyen relaxációs technikát, hosszútávon segíthet.