Miért ne kezdenéd el?

Aikido - "öreg vagyok én már az ilyenekhez..."

"Öreg vagyok én már az ilyenekhez" - szoktuk mondani, amikor valami újjal találkozunk, vagy arra biztatnak minket, hogy kezdjünk el sportolni, mozogni. Összegyűjtöttük a legnépszerűbb kifogásokat, hogy mindenki magára ismerhessen. Aztán lecsaptuk a labdát - Csák Gergely aikido-edző válaszolt lapunknak azzal kapcsolatban, hogy milyen kifogásokkal találkozik és mit szokott rájuk válaszolni.

_{2010.02.22 19:52ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

1. "Öreg vagyok már én ehhez"

Attól függ, mihez érzi magát öregnek. Itt van például Ed, a testépítő, Arnold Schwartzenegger barátja. Ma már túl van a 70-ik életévén, de Ed ugyan olyan keményen edz mint a fele ennyi idős emberek. 40 évvel ezelőtt kezdett bele a testépítésbe, de az ő karrierje nem volt szokványos. Relatíve későn kezdte, 33 évesen.

Ed először a Mr. Fremont Championships nevű versenyen lett első helyezett, de később számos versenyt nyert. Például 1972-ben MR Universe-címet is. Ed Corney kétszer nyerte meg a Masters Mr. Olympia-t 94 és 95-ben - 60 éves kor felett - írta róla a Builder Magazin.

– Sosem késő elkezdeni sportolni, mozogni - csak a fizikumunknak megfelelő mozgásformát kell választani! - tanácsolja Csák Gergely, aikido-edző. – Az aikidóban is rengeteg fajta "stílus" létezik, némelyik kifejezetten lágy és egész idős korban gyakorolható - teszi hozzá.

2. "Sosincs időm elmenni edzeni"

Késő éjszakáig dolgozik? Összevissza van a beosztása? Munka után rohan a gyerekért az oviba? Ha a kérdésekre igen a válasz, tényleg nehéz dolga lehet. Magyarországon az emberek általában jóval többet dolgoznak, mint például Nyugat-Európában - már, ha van munkájuk.

– Ha van heti kétszer másfél órája, az általában elég ahhoz, hogy az ember eljusson bármilyen edzésre. Vagy akár otthon tornázzon. Heti kétszer másfél óra elég arra is, hogy komoly fejlődést érjen el szinte bármilyen sportban, vagy táncban, hacsak nem szeretne világbajnok lenni - mondja Csák Gergely. – Ahhoz, hogy valakiből jó aikidós lehessen, a heti két edzés általában elég szokott lenni - már, ha megszerette ezt a mozgásformát, mert akkor rendszeresen fog járni .

3. "Ügyetlen vagyok - nekem ez úgyse menne"

Az első táncórákon az ember mindig rálép a partnere lábára. Fogcsikorgatva számolja az ütemet, markával majd szétroppantja a táncpartner kezét, közben izzadva próbálja tartani a lépést. Aztán a második órán már tudja, mire számíthat. Kis kitartással a harmadik órára lejutva már ismerős a dallam, finomabb a lépés, és a száj sarkába mosoly is görbül lassan.

– A kezdőknek általában rémesen bonyolultnak tűnik az aikido. Olyan harcművészet ez, ahol az embernek az egész testét mozgatnia kell, közben erősen koncentrálni, ráadásul igen hamar meg kell tanulni együtt mozogni a partnerrel. Összetett, komplex feladat, de remek agytorna. Tapasztalataim szerint pár hét alatt belerázódnak az emberek és egy idő nagyon élvezik - mondja erre a kifogásra a Zumm Aikido Egyesület ügyvivője.

– Ráadásul remekül kikapcsol, hiszen míg az ember agya a mozgásán és a testén dolgozik, nem koncentrál a mindennapi gondokra, problémákra. Teljesen kitisztítja a fejet az aikido - de a többi harcművészet, is. Akárcsak a tánc - teszi hozzá a mester.

4. "Nem szeretek veszteni"

Vannak olyan sportok, amit az ember önmagáért művel. Nem kell mindenáron bajnoknak készülni - hacsak nem eleve ezzel a céllal indulunk neki az útnak.

Egyes harcművészetek, vagy sportágak nem a versenyzésről, győzelemről szólnak.

– Az aikidóban nincsenek vesztesek, de nincsenek győztesek sem. Ennek a harcművészetnek pont az a lényege, hogy nincsenek versenyek - meséli Csák Gergely. – Az aikidót ketten gyakorolják. Az egyik felveszi a támadó szerepét, míg a másik végrehajtja a technikát. Aztán cserélnek. A "győztes" és a "vesztes" szavaknak nincs értelme - és annak se, hogy "ki a jobb". Az aikidóban mindig csak önmagunkkal szemben kell jobbnak lennünk - magyarázza az aikido-edző.

– Mindez megkíméli az embert a sikertelenségtől, vagy attól, hogy úgy érezze: legyőzzék.

5. "Nem vagyok az a harcos típus"

A harcművészekről még mindig él az a sztereotip kép, amit a nyolcvanas évek kung-fu-filmjei ültettek el a tévénézőkben: óriási muszklik, vérben forgó szemek, reccsenő csontok és vér.

– Az aikido az egyik legbékésebb harcművészet. Sosem harcolunk, sőt: igyekszünk minél inkább elkerülni a harcot. Verekedni nem tanulunk meg a szó hagyományos értelmében. Senkit sem pofoznak meg egy aikido-edzésen, vér pedig sosem folyik- mesélte Csák Gergely. – Ráadásul az aikido lényege nem az izmokban, hanem a mozgásban rejlik. Senkiből nem lesz kétméteres izompacsirta, és nem is szükséges eleve "izomagyúként" megjelenni az edzésen. Ez kifejezetten hátrányt jelent - tette hozzá a szakember.

6. "Megsérülhetek, még megütöm magam"

A kosármeccsen ráléphetnek az ember lábára, a fociban elkaszálják egymás bokáját. A tapasztaltabb sportolók azt mondják: ez benne van a pakliban.

– A kezdők az első edzéseken megismerkednek a tatamival, vagyis azzal a japán edzőszőnyeggel, ami tompítja a gurulásokat és eséseket.

A gurításokat és a dobásokat "élesben" csak akkor kezdhetik el, ha már nagyjából biztonságosan képesek kezelni a szituációt. Talán, ha két komolyabb sérülést - ficamot, vagy rándulást láttam, amióta aikidózom - mondta Csák Gergely.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter