A múlt ösvényén a jelen felé

Kik voltunk, és merre tartottunk, mielőtt önmagunkhoz sodort a sors

Bár Magyarországon a legtöbb ember keresztény, és ez a hit nem beszél semmilyen reinkarnációról, azért sokan vannak, akik szívesen gondolkodnak múltbeli életekben.

_{2010.05.17 12:38}_{Sárosdi Ádám, ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Magyarországot is elérte az ezotéria láz, méghozzá nem napjainkban, hanem már jóval korábban. Így nem ismeretlen senkitől az elmélet, hogy mostani életünket megelőzték korábbiak, amelyek tetteinek következményeit máig magunkkal hordjuk.

Az ilyen gondolatokat egyesek karmának hívják, mások egyszerűen, és nem túl szakszerűen a buddhizmussal hozzák egy fedél alá. Tény, hogy mindkettő foglalkozik a korábbi életekkel, ezzel azonban nincsenek egyedül. Még a kereszténységben is előfordult az, hogy valaki visszatért az élők köré, bár azt nem lehetett nevezni reinkarnációnak, sokkal inkább feltámadásnak.

A legtöbben félünk a haláltól, és talán ez vezet minket oda, hogy élményeket keressünk, méghozzá olyanokat, amiknek nem vetett véget a halál. Legalábbis nem egészen, hiszen még mindig itt vagyunk, élünk, tehát nem csak megtapasztaltuk már egyszer az elmúlást, hanem – úgyszólván –, túl is éltük. Ez a tudat megnyugtató tud lenni annak, aki görcsösen ragaszkodik életéhez. Másokat nem feltétlenül a halál utáni vágy fog utaztatókhoz kényszeríteni, hanem megmagyarázhatatlan, görcsös félelem valamitől, vagy egy sehová nem illő rossz emlék, tehát olyan dolgok, amikről könnyedén el tudjuk képzelni, hogy egy másik életünkből származnak.

Az utaztatók olyan személyek, akik képesek lehetnek visszavinni minket korábbi életeinkbe. Mivel igen nehéz, és nem kiforrott elveken alapulnak az újabb típusú ezotériás tanítások, ezért néhányan készség-alapon művelik ezt. Ők azonban mégis többek tehetnek azoknál, akik tanulták, majd vizsgáztak, és papírjuk van arról, hogy képesek az emberek „utaztatására”.

Segítségükkel elmerülhetünk korábbi életeink egyikében, megmagyarázhatatlan fóbiáinkra talán válaszokat kaphatunk korábbi életeinkből, hogy miért is alakultak ki. Nyilvánvalóan ezek a kapaszkodók, amilyen például rettegésünk tárgya, fontos kapocs lehet a mai életünk és korábbi életeink között, amolyan út, amelyen át visszatérhetünk régi önmagunkhoz.

Egyes tanítások szerint azonban nem csak saját korábbi életeink lehetnek kihatással arra, hogy most mitől szenvedünk, milyen szellem kísért minket a múltból. Egyes tanítók úgy gondolkoznak, hogy egy-egy családnak is megvan a maga karmája, amelyet a szülők gyermekeikre hagynak, ha ők nem tudják véghezvinni küldetésüket.

Mások szerint, ha a szülő hibát követ el az élete során, amelyet már nem tud kijavítani, akkor lehetséges, hogy aztán gyermeke fog szenvedni tőle, és az ő jussa lesz a vezeklés, majd az orvoslás. Bármiben is hiszünk, és bármiben is szeretnénk hinni: választ kaphatunk kérdéseinkre, ha felkeresünk egy utaztatót, vagy egy szakembert, aki szívesen foglalkozik emberéleteket átívelő sorsokkal.

Azt mondják, hogy csak egyszer élünk… lehetséges, hogy ez mégsem igaz? Egy ilyen szakembernél talán ezt is megtudhatjuk – legalább ebben az életünkben.