Aromantikus aszexuális

Asszexualitás: Betegség vagy életmód?

Új-Zélandon érdekvédelmi szervezet jött létre aszexuálisok számára, annak érdekében, hogy a világ jobban megismerje és megértse ezeket az embereket, akik így nyíltan vállalhatják magukat.

_{2010.07.02 11:56}_medipress.hu

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

A világszerte hatvan tagot számláló szervezet magyarázata szerint aszexuális az, aki még soha nem érzett szexuális vonzalmat senki iránt, illetve akit egyáltalán nem érdekel a szex. Keri Hulme, a szervezet egyik tagja elmondta, hogy bár soha nem csinált titkot aszexualitásából, jobban szereti magát semleges neműnek nevezni.

Annak ellenére, hogy a világon egyre több ember tekint magára aszexuálisként, az orvosok még mind a mai napig nem tudják, hogy ez az állapot egy régi szexuális trauma eredményeként lép-e fel (és ilyenformán betegségnek tekinthető), vagy pedig csak egy ritka, de teljesen normális nemi beállítottság. Az új-zélandi szervezet első ülésén egy asszony megosztotta tapasztalatait aszexualitásával kapcsolatban, és elmondta, mennyire örül neki, hogy találkozhat más olyan emberekkel, mint ő.

A nő, aki neve elhallgatását kérte, a harmincas éveiben jár, de még soha nem volt intim együttléte, sem szerelmi kapcsolata senkivel. A nő magát "aromantikus aszexuálisként" aposztrofálta, ami szerinte annyit tesz, hogy nemcsak szexuális, de szerelmi kapcsolatra sem vágyik. A szervezet weboldalán a legtöbben azt írták, hogy ha szexuális kapcsolatuk nem is, de szerelmi viszonyuk már volt. '

"Az én libidóm nem kicsi, hanem egyszerűen nem is létezik, és egyáltalán nem vágyom a szexre. Nem is értem mások hogyan képesek rá." - nyilatkozta az asszony. "Tinédzserként sok problémával küzdöttem az állapotom miatt. Én is jártam biológia órákra és a testem is úgy fejlődött, ahogy kellett neki. Én mégsem éreztem semmit." A nő elmondta, arra számított, hogy idővel majdcsak megjön a kedve a szexhez, de ez soha nem következett be.

Állítása szerint olyan dolgokban találta meg a szépséget, mint egy gyönyörű naplemente, vagy a jól végzett munka felett érzett öröm. Szexuális beállítottsága miatt nem volt sok barátja, hiszen a legtöbb beszélgetésben a szexualitás és a kapcsolatok kérdésköre gyakran felmerült. Ugyanakkor soha nem érezte úgy, hogy kimarad valamiből, vagy hogy más lenne, mint a többiek.

"Sokat gyötrődtem, hogy el kéne mennem egy orvoshoz, de végülis elvetettem az ötletet. Nem érzem úgy, hogy ki kéne gyógyulnom valamiből. Csak meg szeretném érteni, hogy miben vagyok más." Úgy tűnik, a nő imái meghallgatásra találtak, amikor találkozott a szervezettel. "Nem vagyok törzszülött. Vannak hozzám hasonlóan olyan emberek, akik nem akarnak tetszeni senkinek, és akiknek a szájából a 'milyen szép vagy' mondat nem takar semmiféle hátsó szándékot."

Robyn Salisbury új-zélandi szexterapeuta elmondta, jónéhány ilyen esettel találkozott pályafutása során, de egyiket sem nevezheti betegségnek a szó szoros értelmében. Szerinte ez a kezdeményezés hasznos abban a tekintetben, hogy az aszexuális emberek találkozhatnak magukhoz hasonlóakkal, de ugyanakkor magyarázatot még mindig nem ad arra, hogy miért nincsenek szexuális vágyaik. Ugyanakkor hozzátette, hogy olyan emberrel még soha nem találkozott, aki azután is folytatta volna aszexuális életvitelét, hogy részt vett valamelyik terápiás ülésén- tehát van remény az aszexuálisok számára.