Hajléktalanok között van a legtöbb beteg

TBC - tényleg legyőztük az egykori "Morbus Hungaricust"?

Az Egészségügyi Világszervezet szakemberei fenyegető, globális veszélynek vélik a tuberkulózist, mert felbukkantak, és egyes térségekben terjednek az olyan (ún. multidrog rezisztens, azaz MDR) baktériumtörzsek, melyek nem, vagy csak alig gyógyíthatóak a hagyományos terápiákkal.

_{2008.09.16 20:09}_ma.hu

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

A WHO statisztikái évi félmilliónyi olyan esetről tudnak, ahol a beteg többféle gyógyszerre sem reagál a kezelés során – az évi 9 millió új megbetegedés 5 százalékában fordul ez elő ilyen típusú eset. Adataik szerint a tuberkulózis 1,6 milliónál több halált okoz évente, látens formájával a Föld lakosságának akár harmada is fertőzött lehet.

Magyarországon javul a helyzet, de van még teendő.

A hazai járványhelyzet kedvezően alakul: az új megbetegedések gyakorisága (az incidencia) 1996 óta folyamatosan csökken, 2007-ben mindössze 1634 új esetet regisztráltak. Alacsony „átfertőzöttségűnek” azok az országok számítanak, ahol az előfordulási gyakoriság 20% alá csökkent – a nyugat- és közép-európai országok többsége ilyen. Hazánk 2005-ben elérte a határértéket, azóta kevesebb az új megbetegedés. Ami a kor és nem szerinti megoszlást illeti: a 30 felettiek körében kétszer, a 40-70 közötti korcsoportokban háromszor több a férfi, mint a nő.

A betegek csaknem felénél (44%) nem fordul elő magasabb rizikót jelentő tényező, a legjellemzőbb kockázatfokozó az alkoholbetegség (285) és a hajléktalanság (154 eset) - náluk a tbc előfordulása az átlag többszáz-szorosa lehet. Jelentős gond a fővárosban, itt csaknem minden harmadik tbc-s beteg a hajléktalanok közül kerül ki. A hazai tuberkulózis helyzet egyik legkritikusabb, sok vitát kiváltó gondja: a kiújult esetek kezelése és azoknak a nyomon követése, akik az ismételten megjelenő betegség ellenére sem jelentkeznek kezelésre. Az érintettek jelentős része hajléktalan, vagy alkoholbeteg, akik a problémával nem törődve kiesnek az ellátórendszerből, így gyógyításuk meglehetősen nehéz.

A 2007-ben a TBC miatt kezeltek 19,2 százaléka tartozott azok közé, akiknél a betegség ismét jelentkezett. 2006-ban ez 17,8 százalék volt, miközben Nyugat-Európában mindössze 7% körüli az arány. A visszaeső betegek jelentős része az ambuláns kezelési szakaszban feltehetően nem szedte be gyógyszereit. Ezért a terápia eredményessége, a gyógyszer-rezisztencia megelőzése érdekében a kezelést, főként a kezdeti, intenzív szakban, a magas rizikójú csoportokban egész idő alatt ellenőrzött módon kell végezni – azaz minden alkalommal egészségügyi dolgozó, vagy megbízható családtag/segítő jelenlétében, ellenőrzése mellett kell bevennie a betegnek a gyógyszert.

A hazai gyakorlatban ez az ellenőrzés csak kivételesen és egyes területeken, a hosszabb ideig fekvőbeteg intézményben lévőknél valósul meg. Emiatt olykor bizonytalan, hogy beszedi-e a beteg az előírt gyógyszert. A rezisztens esetekben különösen fontos elérni, hogy ellenőrzött módon történjen a kezelés. A multidrug-rezisztens esetek előfordulása Budapesten, Somogy, Szolnok, Hajdú és Szabolcs megyében a legnagyobb.

A fentiek ellenére a helyzet hazánkban mégis kedvezőnek mondható. A különösen veszélyes, több gyógyszerre sem reagáló betegek aránya 2,8%. amit még elfogadhatónak tartanak a szakemberek. Azonban, szerintük aggodalomra adhat okot, hogy a kezelést önkényesen félbeszakítók (102 eset) és az ellátásból kikerülők (120) aránya emelkedik. A TBC tehát továbbra sem tekinthető legyőzött betegségnek. Bár az esetek száma egyelőre nem nő, a megfelelő felismerés, kezelés és nyomon követés elengedhetetlen a TBC végleges legyőzéséhez.