Gyógyít vagy mérgez?

Egy "állati" gyógynövény: a vérehulló fecskefű

A vérehulló fecskefű - ez a közvéleményt megosztó gyógy- és gyomnövény, rögtön két szempontból is "állati" - egyrészt, mint egy állat, képes a vérét hullatni.

_{2010.07.15 07:00gyógynövénytúrák.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Ha bárhol (szárát vagy levelét) megtörjük, sajátságos sárga nedvet bocsát ki: „vérzik”. Másrészt, Plinius megfigyelte, hogy a növény gyógyító hatását még az állatok is ismerik. A fecskék állítólag a fű kicsorduló tejnedvével gyógyították meg vak fiókáikat.

Egy másik ókori tudós, a görög Dioscorides feljegyzései szintén e növény hasznairól adnak tanúbizonyságot; szerinte a fecskék a fecskefű tejnedvéből táplálkoznak, és ez erősíti a látásukat. Akár elhisszük ezeket a történeteket, akár nem: bizonyított tény, hogy a vérehulló fecskefű (latinul: Chelidonium majus) számos bajra használható, rendkívül értékes gyógynövény. A mákfélék (latinul: Papaveraceae) családjába tartozó fecskefű kedves tölgyfalevélre emlékeztető leveleket és aranysárga kis virágokat nevel.

Sajnos sokan csak közönséges gyomnövényként ismerik az erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak, és kerítések mentén, törmelékes helyeken, valamint kertekben is gyakran előforduló fecskefüvet, vagy ami rosszabb, azt terjesztik, hogy még véletlenül se alkalmazzuk, mert mérgező. A „fecskefű-lé” egy bonyolult kémiai összetétel eredménye, a benne található alkaloidok száma majdnem harminc!

A hatóanyagok között valóban akadnak erős hatású, valamint erősen mérgező vegyületek (pl. szangvinarin és keleritrin). Figyelembe kell azonban venni, hogy ezek hatása a mennyiségtől függ. Paracelsus szerint: „Minden méreg, és semmi sincs méreg nélkül, csupán a mennyiségtől függ, hogy valami méreg-e, vagy sem.” Ez a megállapítás a gyógynövényekre is igaz.

Láss csodát: a tudományos kísérletek bebizonyították, hogy a vérehulló fecskefű kelidonin alkaloidja, sőt az egész növény kivonata fájdalomcsillapító és görcsoldó hatású a felső-emésztőtraktus görcseinél, mitöbb, képes gyógyítani az epekövet, stimulálja a gyengén működő epét!

Gyógyít vagy mérgez?

Szórhatják bár a rágalmakat erre a „gyomnövényre”, az idő eddig mindig a pártolóinak adott igazat. Mondják a vérehulló fecskefűről, hogy érintése kontakt dermatitiszt (érintkezés útján létrejövő bőrgyulladást) válthat ki, mégis, a népi gyógyászat a kicsorduló sárgás nedvet (mely egyébként a levegőn rendkívül gyorsan narancsos-okkeres színűre változik) szemölcsirtásra* és különböző bőrbajokra, például rosszul gyógyuló sebek, vagy elvakart, elfertőződött bőrsérülések, az impetigo (ótvar), daganatok és tyúkszemek gyógyítására használja évszázadok óta sikerrel.

Külső alkalmazásra hatásos a friss nedvéből készült kenőcs, de a száraz levélpor használata is. Tudományos kutatások során fény derült arra is, hogy szemölcsirtásra a növény fehérjebontó enzimei és kelidonin tartalma miatt alkalmas. Az állatkísérletek a növény gyulladáscsökkentő, antibakteriális és rákellenes hatását is igazolták. A népi gyógyászat belsőleg alkalmazva használta még máj- és epebántalmakra* (főleg sárgaságra, epegörcsre és epekőre), fájdalomcsillapító és felfúvódás elleni szerként is. A homeopátiás gyakorlatban a fecskefüvet szintén máj- és epebántalmak kezelésére alkalmazzák, de manapság korunk egyik népbetegségére, a refluxra is ajánlják frissen préselt levét.

Manapság a hivatalos orvoslás a belőle kivont keleritrin sósavas sóját fájdalomcsillapítónak, gyomor-, epe- és vesebántalmak esetén használja. Nem ért azonban még véget ennek az alábecsült növénynek az érdemlistája; ki kell emeljük, hogy gyökérkivonata például megakadályozza a szérumkoleszterinszint emelkedését, vagy hogy nagy jövője van a neurológiai és viselkedési zavarok kezelésében, mivel a benne levő protopin „GABA-erg” anyag - ez pedig az idegrendszerünk fő ingerület átvivő anyaga!

Azt is tudjuk, hogy ásványi anyagokban és C-vitaminban rendkívül gazdag, vérképző és vértisztító tulajdonságokkal is rendelkezik, Maria Treben például csalánnal és bodzahajtással együtt leukémiára ajánlaná, bár maga is hozzáteszi, hogy ebből legalább 2 liter kellene naponta a siker érdekében.

Ezeken túl pedig se szeri, se száma a vérehulló fecskefű javasolt felhasználásainak. Már az ókorban fogfájás ellen rágcsálták gyökerét, de ajánlották fülzúgásra, a 19. században altesti és végbél-bajokra, szifiliszre, vagy látásjavításra a nedvéből tejjel vagy vízzel készült szemcseppet. Maria Treben hozzáteszi; a megmosott levelet szétmorzsolva úgy kenjük szemzugunkba, hogy közben szem csukva legyen!

A friss lé pedig állítólag a látóhártya leválása és bevérzése esetén is segít, de ugyanígy ajánlja szürkehályogra, gyengénlátásra vagy megerőltetett szemre. Természetesen mindenki másképp reagál gyógyító szerekre, hatóanyagokra, így csak óvatosan kísérletezzünk a házipatika e tagjával.

Kismamák, magas vérnyomásban szenvedők és gyermekek gyógyításánál is kerüljük alkalmazását, illetve kérjük ki orvos tanácsát! Ha azonban ezeket a tanácsokat betartjuk, nyugodtan használhatjuk és élvezhetjük jótékony hatásait. Fontos még arra ügyeljünk, hogy a gyűjtés során (ami egyébként áprilistól októberig tart általában) ne keverjük össze más növénnyel. A vérehulló fecskefű ugyanis meglehetősen hasonló több más gyógynövényhez, többek között emlékeztet a fekete mustárra (latinul: Brassica nigra), a vadkáposztára (latinul: Brassica oleracea), és kissé a közönséges orbáncfűre (latinul: Hypericum perforatum) is.

Szárát megtörve azonban rögvest rájöhetünk, hogy fecskefűvel van-e dolgunk. Aki mégsem olyan biztos magában, az látogasson el egy nyílvános vagy zártkörű gyógynövénytúrára, ahol a gyűjtés és alkalmazás minden trükkjét elsajátíthatja, mindezt egy kellemes kirándulás közben.

Vegyük figyelembe azt is, hogyha kis mértékben is, de a fecskefű mérgező, így ne vigyük túlzásba használatát!

Szemölcsirtásra: törjünk le két-három szárat majd kenjük be az érintett bőrfelületet a kicsorduló nedvvel! Ismételjük naponta több alkalommal, legalább két hétig! A kúrát akkor is 2 hétig folytassuk, ha már az első napon elmúlt a szemölcs.
 
Alkoholos kivonat máj- és epebetegségre: 50 g friss vagy szárított növényt öntsünk le 100 g koncentrált alkohollal, 8 napi állás után préseljük ki, szűrjük le, majd ezt egészítsük ki 100 g-ra. Naponta 2-4-szer 15-20 cseppet használjunk. Kis adaggal kezdjük!
 
Tea máj-, epe-, vagy idegrendszeri bántalmakra: 1 kávéskanál növényt 1 csésze vízzel leforrázunk, 10 perc állás után fogyasztjuk napi 3 alkalommal (Ez napi maximum 2-5 g növényt jelent!)

Tudtad, hogy...
 
...az állatok bőrét a fecskefű száraz porával bedörzsölve megóvhatjuk a légycsípésektől?

...a hagyományos kínai orvoslás szerint a vérehulló fecskefű a "máj növényei" közé tartozik?

...a szárított fecskefű hatóanyagai mintegy fél év múlva elillannak, így a növény már nem tudja kifejteni jótékony hatását?

...e növény alkaloidái az egerekben mozgásképtelenséget okoznak, miután elfogyasztották azt?

...egy 13. századi ófrancia széphistóriában, az Aucasin és Nicolete-ben a női főhős, miután valamilyen barna krémmel álcázta magát, vérehulló fecskefüvet használ bőre kivilágosítására?

...e növény állítólag onnan kapta magyar és latin nevét is (a Chelidonium a görög chelidón = fecske szóból ered), mert addig virágzik, míg a fecskék itt vannak?

...a középkorban a cigányok lábfrissítő szerként alkalmazták a vérehulló fecskefüvet?

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter