A legdrágább fűszer aroma

Vanília: a fűszerek királynője

A fűszerek királynője rendhagyó utat tesz meg az óceánon át, amire süteményeinket, pudingjainkat, likőrjeinket, sőt még az illatszereket és a pipadohányt is megízesíti.

_{2010.08.11 18:11eletmod.lionelport.com}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Hazája Mexikó, ahol aromáját az indiánok is élvezték, ők a kakaót ízesítették vele. Ma már az Egyenlítő közelében több szigetországban termesztik a legkedveltebb fajtákat. Keresett a Madagaszkáron, a Réunion, Comore és Seychelles szigetein termő nemes Vanília Frangis vagy a Bourbon-vanília és a Tahitiről származó Vanilla Tahitiensis.

Nemcsak meleg trópusi éghajlatot, hanem magas páratartalmú levegőt is követel magának ez a fűszernövény, ezért kedveli az óceánok forró égövi szigeteit, és olcsó munkaerőt is ott lehet találni a vanília ápolásához. Mert, amíg pl. a kókusz elültetése után 6-8 évvel kezdi ontani a termést, akár 80-100 éven át – minden munka nélkül-, addig a vanília nagyon érzékeny.

A tahitiek „degenerált” növénynek nevezik, amiért sokféle betegségnek van kitéve, és ezért állandó ápolásra szorul. A földet, ahol a futóbabhoz hasonló növény él, olyan bokrokkal, fákkal ültetik be. Tahitin pl. a gyorsan gyökerező burao fa ágaival dugdossák körül, amire felkúszhat az árnyékot igénylő vanília. Földjét lehullott levelekkel fedik be, mert az orchideák családjába tartozó vanília valóban orchidea módjára táplálkozik: rothadó növényekből él!

A zöld vaníliabokrok zöldes-fehér vagy krémszínű virágot hoznak, de ezek csak egyetlen éjszakára nyílnak ki, és olyan gyengék, hogy képtelenek a megtermékenyülésre. Éjszaka persze a kolibrik és a rovarok sem keresik fel a pici vaníliavirágokat, ezért ilyenkor munkások hadára van szükség. Nők szállják meg az ültetvényt, és egy fadarabkával viszik a virágport a bibére. Ezt nevezik Tahitin és a környező szigeteken „a vanília megházasításának”.

Az asszonyi kézzel végzett mesterséges beporzás sokba kerül, akárcsak a növény egész évben való gondozása és feldolgozása. Egyetlen bokor évente 1 kg zöld termést hoz, amiből szárítás után 25 dkg fekete vanília lesz, a költségek miatt olyan drága a vanília. A termés 1 hónap alatt 20-25 cm hosszúra nő meg, de még 8-10 hónapig a növényen hagyják, majd „szüretelik” a zöld vagy éppen csak sárguló-félben levő, félérett, kb. 8 mm vastag toktermést.

Ilyenkor az íze és az illata nem hasonlít az általunk ismert illatra és ha beleharapunk, kénes-mérges lé csípi meg a nyelvünket! Szárítása régebben csökkenő napfényben történt, napjainkban először fermentálják /erjesztik/, majd szárítják, és égül érlelik a vanília termést.

A törékenység a kiszáradás jele, és az aromatartalom csökkenését mutatja. Ezért celofánba csomagolják, vagy légmentes üvegekbe zárják a vanília rudakat.

Jó tudni, hogy az üzletekben kapható vaníliás cukor mesterséges vananilliummal készül. Ha valódit szeretnénk, tegyünk egy vanília-rudat egy jól zárható befőttesüvegbe, töltsük fel porcukorral, majd tegyük rá az üveg tetejét. Így a cukor kis idő múlva átveszi a vanília illatát.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter