Érelmeszesedéshez is vezethet

A petefészekciszta növeli a meddőség kockázatát

A pubertáskortól a menopauzáig bármikor kialakulhat petefészekciszta, amely az esetek egy részében tünetmentesen el is múlik.

_{2010.09.09 17:12}_{orvostkeresek.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Előfordulhat azonban, hogy a rutinvizsgálat során felfedezett ciszta akár meglepően nagyra nő, ilyenkor elkerülhetetlen a műtéti eltávolítás.

A petefészek-tömlők kialakulásáról, kezelésük lehetőségeiről dr. Hintalan Albert, az Oxygen Medical nőgyógyász szakorvosa beszélt.

Tömlők a petefészekben A ciszta magyarul hólyagot, tömlőt jelent, vagyis a petefészekben megjelenő ciszták folyadékkal telt, hártyával vagy vastagabb fallal körülvett elváltozások.

Jelentős részben semmiféle tünetet nem okoznak, ugyanis fogamzóképes korban a petefészekben növő tüszők a peteérést követően – amennyiben nem reped meg a tüsző fala – tovább növekedvén könnyen cisztává alakulhatnak.

Az így kialakult tömlők néhány menstruációs ciklus után minden beavatkozás nélkül elmúlhatnak. Ilyen esetben esetleg csak a rutinvizsgálat során derül fény az elváltozásra.

Előfordul azonban, hogy a petefészekciszta panaszt okoz, így már célzottan kerülhet a beteg a nőgyógyászhoz, aki a fizikális vizsgálatokon túl ultrahangos vizsgálattal is fény deríthet a tömlők jelenlétére és szerkezetére.

Méterüket tekintve a petefészek tömlők két csoportba sorolhatók: a funkcionális (a petefészek működésével kapcsolatba kialakult), panaszt nem mindig okozó, a petefészkek, illetve a hormonrendszer működési zavara miatt kialakult elváltozások.

Ezek általában nem haladják meg az 5 centis átmérőt. Az e méretnél kisebb elváltozások esetén a megfigyelés, az ellenőrzés, esetleges gyógyszeres kezelés az általános irányelv, de adott esetben, képalkotó eljárásokra vagy szövettani anyagvételre is sor kerülhet, hogy kizárható legyen a valódi daganatok jelenléte.

Endometriózis és PCOS

A méh nyálkahártyája az egyedfejlődés korai szakaszában szétszóródhat a szervezetben vagy a menstruációs vérrel visszakerülhetnek a hasüregbe a méhnyálkahártya-darabok, és ott azután megtapadhatnak – ezt nevezik endometriózisnak.

Ennek velejárójaként petefészekciszta alakulhat ki. Egyik legjellemzőbb tünete az erős alhasi fájdalom a menzesz során, amely feltétlenül szükségessé teszi az orvosi kontrollt.

Fontos, hogy akár gyógyszeres kezeléssel, akár műtéttel megszüntessék az endometriózist, hiszen a kellemetlen tüneteken kívül akár meddőséget is okozhat.

Ugyanilyen súlyos következménye lehet a PCOS (policisztás ovárium szindróma) nevű betegségnek, amely igen gyakori, hazánkban becslések szerint a nők 5-10 százalékát érinti. Szerteágazó tünetei adnak okot a kivizsgálásra.

A vizsgálatok során fény derülhet emelkedett inzulinszintre, inzulinrezisztenciára vagy lappangó diabéteszre, illetve sok, apró ciszta jelenlétére a petefészekben.

Tudni kell, hogy az elhízás nem csak a PCOS következménye, de egyben kiváltó oka is lehet. Az elhízás gyakran jár együtt a metabolikus szindrómának nevezett kórképpel.

A metabolikus szindróma jelei a magas koleszterin, megnövekedett vérzsír- és vércukorértékek. Mindezek együttese, különösen öröklött hajlam esetén nagymértékben növeli a PCOS kialakulásának kockázatát.

A PCOS növeli a szívroham kockázatát

Az Iowa Egyetem kutatásai szerint azoknál a fiatal vagy középkorú, túlsúlyos nőknél, akik PCOS-ben szenvednek, nagyobb eséllyel fejlődik ki érelmeszesedés a szívkoszorúereikben, így fennállhat náluk a szívinfarktus veszélye.

A vizsgálat szerint a petefészek betegség hatása független a többi ismert kockázati tényező hatásától. A vizsgálatok során azt tapasztalták, hogy a PCOS hatására több kálcium rakódott le az erekben, mint egészséges hölgyeknél.

Ugyanerre a következtetésre jutottak a londoni University College orvosi karán is, ahol kimutatták, hogy a betegségben érintett nők artériáinak fala nagyjából kétszer olyan merev, mint az egészséges nőké.

Mindkét vizsgálat vezetői úgy vélik, hogy a PCOS-ben szenvedő nőknél minél hamarabb javasolt megkezdeni a szívbetegségek megelőzését szolgáló kezeléseket, még akkor is, ha más kockázati tényezők nem jelentkeztek náluk.

A petefészek ciszták kialakulását megelőzni sajnos nem lehet, azonban a szájon át szedhető, hormontartalmú fogamzásgátló tabletták alkalmazása csökkenti egyes cisztatípusok előfordulási gyakoriságát.

A ciszták, illetve rosszindulatú petefészek elváltozások gyakran öröklődnek, ezért azoknak, akinek a családjában már volt ilyen megbetegedés, rendkívül fontos a rendszeres, célzott nőgyógyászati szűrővizsgálat.

Mi legyen a cisztákkal?

Előfordulhat, hogy a rendszeres ellenőrzésnél, esetleg gyógyszeres kúránál nem szükséges komolyabb eljárást alkalmazni.

Ám amennyiben nem szívódik fel a ciszta, vagy nem múlnak a panaszok, esetleg más okból gyanakodni lehet a rosszindulatú elváltozásra, sok kerülhet a műtétre.

A legkisebb beavatkozás során a hüvelyen át lecsapolják a cisztában felgyülemlett folyadékot. Ám mivel így nem távolítják el magát a tömlőt, fennáll a kiújulás esélye.

A végleges eltávolítás történhet hasmetszéssel (laparotomia) és hastükrözéses módszerrel (laparoszkópia). Míg előbbi elsősorban a nagyobb ciszták eltávolítására szolgál, a műtétet altatásban végzik, 10-15 centis metszéssel.

A laparoszkópiás beavatkozásnál kisebb metszéssel is be lehet jutni a kismedencébe és a gyógyulási idő is rövidebb. Mindkét esetben elvégzik a műtét utáni szövettani vizsgálatot, és ha beigazolódik a petefészek-daganat diagnózisa, az egész petefészket el kell távolítani.