Gasztronauta - F.Nagy Angéla

Angliai kalandozás F.Nagy Angéla szakácskönyíróval
_{2002.05.18 08:22}

- Egy maradandó emlékeket szülő ételköltemény, az átlagos napok gasztronómiája vagy valamelyik emlékezetes külföldi élménye... melyik utat választja?
- Maradjunk az utóbbinál! Külföld - viszont én olyat mondok, amire valószínűleg senki sem számit. Ugye az angol konyhát nem úgy szokták emlegetni, mint a gasztronómia csúcsát? Pedig én most arról akarok beszélni. Körülbelül a nyolcvanas évek közepén hívtak meg egy gasztronómiai kongresszusra Oxfordba, méghozzá Kürti professzor, a magyar származású és akkor már világhírű fizikus, aki szenvedélyes szakács is volt. 1928-ban végzett Oxfordban, - angol feleség, angol család és barátok - és amikor megérkeztünk, a repülőtérről rögtön a kertbe invitáltak ötórai teára. Ültünk a füvön, azon a bizonyos angol pázsiton, június volt, sütött a nap - és ha Angliában süt a nap, akkor az gyönyörű tud lenni! Hozták a finom házi teát, hozzá az uborkás szendvicset és az igazi angol gyümölcskenyeret.

- Mit kell érteni ezen az uborkás szendvicsen?
- Az uborkakarikák nagyon vékony, megvajazott rozskenyér alapra kerülnek, és amit sohasem tudtam volna elképzelni, mert én egyébként nem szeretem a nyers uborkát, de abban a nyári melegben üdítően finomnak és kellemesnek éreztem.

- Milyen vékony vagy vastag az az uborkaszelet?
- Vékony, nagyon vékony. Vékony az uborka és vékony a kenyér, továbbá igazi vaj került rá, mert Kürtiék is azt vallották, amit én: mindig a természetes anyagokat használjuk és például ne margarint.

- A vajjal kapcsolatban ugyebár az a típusgond, hogy az ember mindig siet, a hűtőből elővéve még meg kéne várnia, hogy kenhetővé engedjen fel...
- ... én ezért nem is teszem a hűtőbe. Most is, a reggelimhez már este idekészítettem az asztalra. A vaj ugyanis nem annyira a hőmérséklettől romlik meg, hanem az oxidációtól. Én például krómacél, fedeles vajtartóban tartom a papírjával együtt, becsomagolva - így nem éri fény. Igaz, csak egy kocka felét teszem ki egyszerre, de akkor két-három napig is eláll. Reggeli után megy vissza hűtőbe, de este újra kiveszem másnap reggelre.

- Térjünk vissza az oxfordi pázsitra.
- Elképesztően jól éreztem tehát ott magam, mert a szendvicsek után jött a gyümölcskenyér - és ez nem olyan, amihez mi szoktunk, mert ebben több a gyümölcs, mint a liszt, több a belevaló, mint a kötőanyag!

- Milyen gyümölcsöket tesznek bele?
- Mindenfélét: oranzsádokat, citronádokat, mazsolát és mindenféle más szárított gyümölcsöt, ami fellelhető.

- És mit tesz hozzá a tea egy ilyen nyári délutánhoz?
- Nem tudom, más hogy van vele, de szerintem a forró tea nyári melegben kifejezetten frissít. A keserű tea, én is cukor nélkül iszom. Legfeljebb néhány csepp tejet öntünk hozzá - citrom hozzáadása szentségtörés Angliában. Tehát bármennyire is furcsa, de az angol konyhába is bele lehet szeretni. Mert utána aztán mindez egy nagy angol vacsorával folytatódott az egyetem kollégiumában, ahol laktam, és amit a kollégiumigazgató adott a megérkezésem alkalmából. Képzeljen el egy épületet, ahol 1502 óta folyamatosan laknak! A vacsora egyébként a szokatlanságában volt nagyszerű: egybesült báránykarajt szolgáltak fel, de olyat, amelyiknek rózsaszín maradt a közepe. Az angol bélszínhez hasonlított, de soha életemben nem ettem még hasonlót... hozzá természetesen némi krumpli és párolt zöldségek, mert ők mindenhez párolt zöldséget esznek. És mondja rám, hogy sznob vagyok, de én azt is szeretem, ha gyertyák égnek és fehérkesztyűs inas szolgál fel!

	[1/2]
1. oldal 2. oldal

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!