A női létezés csodája

Valami, ami közös bennünk, havonta jelentkező, közös élményünk, ami női mivoltunk egyik sarokköve.
_{2004.11.09 22:42, Forrás: Fráter Veronika-vital}

_hirdetés

Életünk szerves része. Szégyelljük, takargatjuk, pedig büszkének kellene lennünk rá.

"Milyen más lett volna az életed, ha a menstruációd első napján édesanyádtól kapsz egy csokor virágot, aztán elvisz ebédelni, majd találkoztok édesapáddal az ékszerésznél, ahol kifúrják a füled, és édesapád megajándékoz az első fülbevalóval, aztán néhány barátnőddel és édesanyád barátnőivel megveszitek az első szájrúzsodat, és aztán életedben először csatlakozol a "női szakaszhoz", hogy elsajátítsd a nők bölcsességét!"
Az idézet Judith Duerktől (Circle of stones című könyvéből) való, s melyikünk ne értene vele egyet? Más lenne az életünk, ha büszkék lehetnénk a mensesünkre. Ha nem csak úgy mellesleg, titokban létezne, mint egy ifjúkori ballépés sebhelye. Nem mintha nem boldogulnánk el így is nagyon jól. De miért ne lehetnénk optimisták?..

Az élet megújuló képessége

A haladás feltartóztathatatlan. Anya például (és ezért rendkívül hálás vagyok), mielőtt a menstruációm először jelentkezett volna, már tökéletesen felkészített, sokat mesélt, és könyveket adott a kezembe a témáról. Elméletben szinte mindent tudtam. És egyáltalán nem féltem, mert megértettem, hogy a menstruáció egy szép folyamat része, amely ciklus újra és újra lehetővé teszi, hogy új élet szülessen bennem. Vártam a napot, amikor majd azok közé a nők közé tartozom, akiknek van egy havonta ismétlődő, közös élménye. A menstruációt szégyellni az osztálytársnőimtől és barátnőimtől tanultam meg.
Noha takargatjuk, mégis egyre inkább tudatában vagyunk, hogy nem ízléstelen dolog hangosan beszélni róla, úgy, mintha az élet szerves része volna. Merthogy az: az élet csodálatos megújuló képessége. Talán az sem csupán ábránd, hogy a férfiak gúnyolódás helyett lassanként csodálattal figyelik a számukra ismeretlen jelenséget, és a kényelmetlenségek helyett a ciklus előnyeit veszik észre.

Nagy pontossággal előre tudjuk jelezni a ciklusunk fázisait. Nem feltétlenül a fiziológiai jelek, sokkal inkább a hangulatunk, a lelkesedésünk, a viselkedésünk alapján. Ehhez csupán önismeretre van szükségünk, olyasmire, amivel minden nő rendelkezik. Így nem hökkenünk meg azon a kijelentésen, miszerint a 28 napos periódus, mivel hormonális változásokkal kísért folyamat, egyben lelki és szellemi periódus is.
Dr. Christiane Northrup a Női test, női egészség című könyvében fejti ki a menstruációs ciklus összefüggését a pszichés és mentális változások ciklikusságával.

A peteérés folyamán, vagyis a ciklus első felében az ösztrogénszint növekedése fokozza a bal agyfélteke tevékenységét, ide tartoznak például a szóbeli képességek, és csökkenti a jobb agyfélteke tevékenységét (vizuális, térbeli képességek). Ez az időszak kitűnő a kreativitás kiélése szempontjából, tele vagyunk ötletekkel, új megoldások felé kacsintgatunk, friss energiával látunk munkához, megnő kísérletező kedvünk. A ciklus közepén termékennyé válunk, nemcsak biológiai értelemben.

A megelőző folyamat csúcsaként ekkor jókedv lesz úrrá rajtunk, ugyanakkor megnyugszunk, elégedettséget érzünk és harmóniát élünk át. Természetesen szexuális vonzerőnk és étvágyunk teljébe jutunk. A legtökéletesebb időpont a fogantatásra. Ami azonban gyakran elmarad, így a ciklus második szakaszába lépünk, mely az idegrendszer működése szempontjából az előzőével ellentétes irányú. A progeszteronszint emelkedésével energiánk, lelkesedésünk, alkotókedvünk folyamatosan csökken, ahogy a menstruációhoz közelítünk, egyre több pihenésre van szükségünk.

Testünk bölcsessége

Northrup asszony azt javasolja, kövessük testünk bölcsességét. "A legtöbb nő, ahogy én is - írja -, megfigyelte már, hogy a menstruáció első vagy második napján erős késztetést érzünk arra, hogy átszervezzük az otthonunkat vagy munkaterületünket, rendbe rakjuk a szekrényeket - és az életünket. Természetes biológiai tisztulásunkat pszichológiai tisztulás is kíséri."

A második ciklus hanyatlása ebből az aspektusból nem kényszerű, kelletten, hanem ígéretes változásokat hoz számunkra. Visszavonulunk, befelé fordulunk, intuitív és ösztönös képességeink jelentősége megnövekszik. Élesebben látjuk a problémákat, nem kerüli el figyelmünket a leselkedő veszély, és felizgatnak az elmismásolt, szőnyeg alá sepert korábbi gondok. Dühösek vagyunk, megmondjuk, ami nem tetszik, de legfőképpen magunkban rágódunk azon, hogyan tehetnénk tisztába az életünket. Vajon ne lenne szükség erre a fázisra? Vajon nem inkább testünk és lelkünk összehangolt és egészséges működését feltételezi ez, semmint gyengeséget?

Tudatalattink, álmainkon keresztül is arra ösztönöz, hogy rendbe tegyük a dolgainkat. A menstruáció előtti fájdalmak és az ekkor felmerülő problémák felhívják a figyelmünket valami fontosra. Talán hasznos volna ebben az időszakban félrevonulni, és az elmélkedésnek, ábrándozásnak szentelni magunkat.

Büszkék lehetünk női mivoltunkra

A menstruációs görcsölés hasonlóképpen lehet figyelmeztető, mint a premenstruációs jellemzők, de nem azonos vele. A fiatal nők nagyobb hányada menstruációja első napjain súlyos hasi fájdalomtól szenved. A méh összehúzódása okozza a görcsölést, de a folyamat kihat a közérzetre, és általános gyöngeséget okoz. Csak feküdni, aludni esik jól, még a végtagjaink is lemerevednek. A fájdalmas görcsölést nem kötelességünk elviselni, különösen nem akkor, ha napokon át tart.

Elvárhatjuk környezetünktől a pihenési igényünk tiszteletben tartását, szeretteinktől az ápolást, figyelmességet. A görcsölést egyedi megoldással, valamint életmódbeli és táplálkozási javallatokkal lehet enyhíteni. A menstruációs görcsök tapasztalatok szerint az első gyermek megszületéséig fordulnak elő, létezésük inkább lelki alkattól függ, és nem életmódtól. Ha azonban jelentkeznek, akkor követni kell az utasítását: pihenni kell, tartani kell egy kis "áramszünetet".

Tudományos kutatások szólnak arról, hogy ez a fájdalom a modern civilizáció, a természettel megbomlott összhang terméke, és arra vezethető vissza, hogy konfliktust jelent számunkra szerepünk a társadalomban, például attól félünk, nőként nem felelünk meg eléggé az elvárásoknak.

Lehet, hogy arra kellene ráhangolódnunk, hogy büszkék lehetünk női mivoltunkra, de inkább hiszem, hogy a közgondolkodásnak kellene erre ráhangolódnia. Legfőképp arra, hogy a menstruációs gyöngeség nem olyasvalami, amit szégyellnünk kellene.
És ez talán egy ördögi kör, mert ha már nem kellene szégyellnünk, talán ki sem alakulna.