A nyár leggyakoribb betegsége a gombásodás

Miért titkolná, ha gyógyítható? -szlogennel országos lakossági, egészségügyi felvilágosító programot indított útjára az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet (OBNI) és a Richter Gedeon Rt.
_{2002.07.02 09:10, Forrás: Népszava}

_hirdetés

Kezdeményezésüket egy 2002 tavaszán készített országos reprezentatív mintán alapuló lakossági felmérés támasztja alá. Ez volt az első olyan magyarországi felmérés, amely a gombás megbetegedésekkel kapcsolatos lakossági vélekedéseket, tapasztalatokat és hiedelmeket tárta fel. Az eredmények jelezték: szükség van felvilágosításra, mert a magyarok jó része szégyelli és titkolja gombás megbetegedését. Márpedig a fertőzést kezelni kell. Rég tudjuk: a bőr- és körömgombásodás civilizációs betegség. A világ fejlett társadalmaiban, így Magyarországon is népbetegségnek számít. Hazánkban a felnőtt korú lakosság 54 százaléka élete során legalább egyszer megtapasztalta a gombás fertőzés okozta problémákat. A gyógyszergyár és az intézet által megrendelt szociológiai vizsgálat azért rendkívül jelentős, mert mindeddig az orvostársadalom is csupán feltételezésekkel rendelkezett arról, hogy a nagyméretű fertőzöttség ellenére miért fordulnak kevesen szakorvoshoz. A gyógyszergyár által indított lakossági felvilágosító program szakmai hátterét az OBNI biztosítja. Szeptember közepéig ingyenes telefonszám - 06-80-201-466) áll minden érdeklődő rendelkezésére, ahol a gombás megbetegedések gyógyításával, megelőzésével kapcsolatban szakorvosoknak tehetik fel kérdéseiket.

A kérdés felvetése azért is időszerű, mert a nyár, a kánikula egyik leggyakoribb betegsége a gombásodás. A hőségben minden ember a vízpartra vágyik, s aki teheti, lubickol is. Van, aki folyóvízben, van, aki a legközelebbi strand medencéiben. A hűsítő víz, a strandok, uszodák zuhanyozói viszont könnyen terjesztik a láb- és körömgombát. A kellemetlen gombák megtelepedésüket követően gyorsan szaporodnak, terjednek. Ugyanakkor a megfertőződött személy tovább fertőzi környezetét. Ezért nem árt az óvatosság a strandokon. De nemcsak a vízpart vagy az uszodai zuhanyozó jelenthet veszélyforrást, hanem a zárt, nem szellőző, főleg edzőcipő is - igaz, ez az évszaktól függetlenül. A hát bőrfelületén is jelentkezhet gombásodás attól, hogy nejlon-, nem szellőző ruhákat hordunk. Ezt a típusú bőrgombásodást a háton jelentkező fehér foltok jelzik a napfény hatására. Talán a neve is ezért napgomba. Mivel panaszt nem okoz, nem fáj, nem viszket, kevesen fordulnak orvoshoz a tünetek észlelése után. Az elhanyagolt fertőzés azonban maradandó fehér foltokat eredményez.

A körömgombásodás, orvosi szakkifejezéssel onycomycosis, a kéz- vagy a lábujj körmének gombák okozta fertőzése. A körömgomba világszerte elterjedt probléma, akár népbetegségnek is tekinthető. A láb és a lábkörmök gombás fertőzöttsége sokkal gyakoribb, mint a kézkörmöké. Kialakulása külső tényezőktől (éghajlati viszonyoktól, életmódbeli, ruházkodási szokásoktól, élet- és munkakörülményektől) és belső faktoroktól (alapbetegségtől, nemtől, életkortól) függ. Egyes betegségekhez - például cukorbetegséghez - társulva, valamint idősebb korban a gombás fertőzés sokkal gyakoribb.

A bőrgyógyászok által igazolt esetek túlnyomó részében a láb és a lábkörmök gombás fertőzöttsége együttesen található meg. Amellett, hogy esztétikailag és pszichikailag zavarja a betegeket, gyakran az életminőségüket is hátrányosan befolyásolja. Járási, lábbeliviselési problémákhoz, orbánc és más betegségek kialakulásához vezethet, főként, ha a hajlamosító tényezők halmozottan fordulnak elő. A kórokozók legnagyobbrészt az emberi bőr és köröm szaruanyagát emészteni képes, ún. bőrgombák (dermatophytonok), melyek jelentős része kifejezetten az emberi szervezethez és környezetéhez adaptálódott (antropofil). Másrészt olyan sarjadzó és penészgombák is megtámadhatják a bőrt és a körmöt, amelyek mindennapos lakói az emberi bőrnek, de számukra megfelelő körülmények között képesek betegséget okozni.

A gombásodás nem szégyen. Bárki megfertőződhet, mert a betegség - a közhiedelemmel ellentétben - nem függ össze a társadalmi státussal, nincs köze a higiénia hiányához, mégis mindmáig stigmatizáló hatása van az emberek fejében-lelkében. A gombás fertőzés észlelése után ajánlott azonnal - minél előbb - orvoshoz fordulni, mert maga a betegség könnyen gyógyítható, szövődményei viszont nehezebben. A gombával fertőzött körmön leggyakrabban sárgás, homályos (esetenként fehéres vagy zöldesbarna) elszíneződés jelenik meg. A köröm szabad éle, ritkábban az oldala, megvastagodik, az elszíneződés lassan az egész körömre ráterjed, formája eltorzul, fénytelenné válik. Alatta elpusztult körömdarabok gyűlnek össze, és végül leválhat a körömágyról.

Kezdetben a köröm csak ritkán fáj, de a későbbiek során, amikor megvastagodik, a körömre gyakorolt nyomás már fájdalmat okozhat. Egyetlen körömtől kiindulva a fertőzés átterjedhet a kéz vagy a láb többi körmére is. Ha a talpunkon száraz hámlás alakul ki vagy - főként nyári időszakban - apró égő, viszkető hólyagocskák jelennek meg, felmerül a fertőzés gyanúja. A talpi rész oldalán, lábfejre húzódva létrejövő hámló, viszonylag éles hatású, viszkető, enyhén gyulladt folyamat is gombás fertőzésre utal. A lábujjak között kialakuló hámlás, berepedezés hasonlóképp intő jel. Leginkább gombás eredetű a lábkörmök, gyakran a nagylábujj körmének deformáltsága, amely lassan, fokozatosan vagy sérülést követően jön létre.

A jelekre figyelni kell, a kezelést azonban bízzuk a szakemberre. A megelőzés legfontosabb része a mindennapos, alapos lábmosás után a lábfej, a talp és a lábujjközök szárazra törlése, hintőporozása. Az ecsetelők, hintőporok megakadályozzák a láb izzadását, így rontják a gombák életkörülményeit, s ezzel segítik megakadályozni megtelepedésüket. Az ilyen készítmények használata különösen fontos a gyakori uszodalátogatóknál, rendszeres sportot, komoly fizikai erőkifejtést végzőknél. A saját törülköző és a papucs használata természetes higiéniás követelmény.